Rettegés matekon és fizikán – Lehetne ez máshogy is!

Körkérdés a reáltárgyak helyzetéről

A matematika és fizika tantárgyak elsőre jóval egzaktabbnak és absztraktabbnak tűnnek annál, minthogy legalább olyan változó rendszerként képzeljük el, mint a magyarórákat, pedig ezeket a reáltárgyakat is ugyanúgy elérte a modernizáció, a változás igénye és szükségessége. Ráadásul azt sem mondhatnánk, hogy a matek és a fizika túl nagy népszerűségnek örvendenének, miközben fontos lenne, hogy ne váljanak évtizedes mumusokká azok számára, akiknek gyengébbek a képességei. Ezzel párhuzamosan figyelni kell arra is, hogy azok a diákok, akik képesek az emelt szint befogadására, megkaphassák a megfelelő mélységű oktatást. Két részes írásunkban matematika- és fizikatanárokat kérdeztünk meg a reáltárgyak helyzetéről. Elsőként azt jártuk körül, mi teszi jelenleg a matematika és fizika oktatását nehézkessé.

Kevés az óra, sok az anyag, elavultak a módszerek

Budapest egyik élgimnáziumának matematikatanára szerint a legnagyobb baj az, hogy a matematikaoktatásba mindig újabb és újabb anyagrészek kerülnek bele (utóbbi években például a valószínűség-számítás, de erősebb lett a statisztika jelenléte is), közben azonban nem került mérlegelés alá az, hogy mit lenne érdemes kihagyni, vagy legalább is kevésbé érinteni. Emellett érthetően komoly elvárás a kompetenciafejlesztés, az újabb pedagógiai módszerek beemelése, a projektmunka alkalmazása, a matematika óraszáma viszont heti 3 órára csökkent a normál osztályokban. Ennek köszönhetően egy leckét épp csak megtanulnak a diákok, majd jön a számonkérés, és nem marad idő az anyag begyakorlására.

A továbbtanulásnál komoly nehézséget okoz ez például annak a diáknak, aki közgazdasági képzést választ, mert ott kell az emelt szintű matematika érettségi, viszont ha normál osztályba járt, a heti 3 óra mellett csak rengeteg külső gyakorlással van esélye jó tesztet írni. Mivel a gimnázium dolga többek között az érettségire és felvételire való felkészítés, ez folyamatos nyomást gyakorol a pedagógusokra is. Hiába nincs benne valami a kerettantervben, ha az érettségin előfordul, akkor muszáj tanítani, hiszen a pedagógus az alapján képez, hogy mit várnak el a gyerekektől. A matematikatanár szerint megoldás lehetne az amerikai mintához hasonló rendszer, ha a diákok választhatnának, miben mélyednek el jobban, vagyis csoportban, differenciáltan tanulnának – ehhez azonban a kimeneteli követelményeknek is meg kellene változnia.

Juhász Péter matematikatanár, az MTA-Rényi Felfedeztető Matematikatanítás Kutatócsoport vezetője szerint egészen másra van szüksége annak, aki műszaki, illetve természettudományos pályára készül, mint annak, aki nem. „Ezt szerintem legkésőbb tizenegyedik osztálytól komolyan szét kellene választani. A megoldás egyáltalán nem triviális. Csoportbontásra és nagyfokú rugalmasságra lenne szükség, ami ebben a pillanatban kevéssé jellemzi az oktatásunkat.” A tapasztalatok azt mutatják, a gyerekek számára nagyon inspiráló a projektmunka, és legalább akkora hajtóerővel bír, mint a jó jegy.

Fontos, hogy a tanár ne frontálisan, a táblánál töltse a napot, hanem belépjen a gyerekek terébe. Sokszor a tanárok azt hiszik, ha végigbeszélték az órát, akkor tanítottak „rendesen”, miközben, ha a gyerekek önálló munkára vannak trenírozva („amit hetedikben szeptember 1-én el kell kezdeni bevezetni!”), akkor képesek akár 40 percet is csendben végigdolgozni. Egy jól összeállított feladatlap, esetleg az óra elején egy ppt vetítés vagy filmrészlet, bármilyen meredeken is hangzik, de felér a „tábla-matek”, „tábla-fizika” órával, és meg lehet csinálni – vallja Juhász Péter.

Leadni vs átadni

Juhász Péterhez leginkább az az információ jut el a diákoktól, hogy a frontális oktatás uralja a magyar matematikaoktatást. Vagyis az, hogy a tanár áll a táblánál, elmagyaráz valamit. Azt a diák megpróbálja felfogni, majd nem túl izgalmas feladatokon keresztül „begyakorolja”, végül egy hasonló problémákat tartalmazó dolgozatban számon kérik rajta. Sokszor nem jut ideje a gyerekeknek gondolkozni a feladaton, mert a leggyorsabbak fogják elmondani a megoldást. Ennek hátterében az is áll, hogy a tanárok azt érzik, hogy kevés idejük van, és nagy az anyag, így gyorsan kell haladni.

A gyors haladás hatékony módját pedig abban látják, hogy „leadják” az anyagot. De félő, hogy „átadni” mégsem sikerül.

Steller Gábor (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) szerint az elvárt ismeretek halmaza évtizedekre visszamenően csökkenő tendenciát mutat, egyenes arányban a matematikaórák számával. Szerinte egyáltalán nem baj, sőt, hogy a tananyag csökken, de hiába csökken az anyag, ha mellette csökken az óraszám, így nem lesz könnyebb sem a diákok, sem a tanárok helyzete. „Sokkal barátságosabb lenne az átlagdiák viszonya a matematikához, ha kevesebb ismeretet próbálnánk letolni a torkán, de azt viszont rendesen megértené”. Tomcsányi Péter (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) a fizika kapcsán azt jegyzi meg, hogy a jelenlegi kerettanterv tartalmát és követelményeit nem lehet teljesíteni az ajánlott időkeretben. Mivel az utóbbi időben az érettségi követelményei nem csökkentek, inkább bővültek, a felkészítés egyértelműen a fakultációs időkeretre korlátozódik, ami a gyengébb alapok miatt sokkal nehezebb.

A cikket az alábbi linken olvashatja tovább:

https://tizperciskola.blog.hu/2018/11/30/retteges_matekon_es_fizikan_lehetne_ez_mashogy_is

Szólj hozzá!