Miért kell a sebességváltó?

Körkérdés a reáltárgyak helyzetéről II.

Előző írásunkban arról kérdeztünk matematika- és fizikatanárokat, szakértőket, hogy mik okozzák a legnagyobb nehézséget tantárgyaik tanítása során, hova vezethető vissza népszerűtlenségük és/vagy a tárgyakat övező félelem. Cikkünk folytatásában tovább haladva a megkezdett úton, ismét a problémák nyomába eredünk, általánosabb, az egész pedagógus szakmát érintő kérdésekre is kitérve. Szóba kerül az új Nat-tervezet és a lehetséges megoldások, a hatékonyabb, újabb módszerek.

A Radnóti Katalin által jegyzett OFI-s anyagban a szakértő már 2006-ban arról beszélt, hogy a newtoni fizika alapelemeit a legtöbb diák valószínűleg soha nem érti meg – és ez a kijelentés jól kapcsolódik Horányi Gábor előző cikkünkben tett észrevételeihez. Radnóti pontosan ugyanazt a kérdést feszegeti írásában, mint a Lauder igazgatója, hogy vajon lehet-e úgy tanítani ezeket a tantárgyakat, hogy az iskolázás eredményeképpen minden diák rendelkezzen olyan természettudományos műveltséggel, amely segít majd eligazodni a mindennapi életben? Felveti a differenciálás hiányát, sőt, ennél még továbbmegy. Egy, az általában a bölcsészettudományos területekkel – oktatási kérdésekben a kötelező olvasmányokkal – emlegetett párhuzamot helyez új kontextusba: a demokrácia nem lehet sikeres, ha polgárai tájékozatlanok a társadalom szempontjából olyan lényeges, természettudományos kérdésekben, mint amilyen a globális felmelegedés, az energiaforrások elapadása, a géntechnika, az atomfegyverek, az ózonpusztulás stb. Még egyszer felhívnánk a figyelmet a cikk keletkezési évére: 2006. Radnóti az eszmefuttatást a következőkkel fejezi be:

,,ha az átlagember ismereti nem megfelelőek ahhoz, hogy tudatosan szavazzon (…), akkor vagy technikai katasztrófa áldozatai leszünk, vagy pedig egy nem választott elit fog egyedül döntést hozni helyettünk.”

A tantárgyi problémák is tükrözik az általános gondokat

Egy 2016-os felmérés alapján a matematikatanításban a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy alsó tagozaton túl korai az absztrakció megkövetelése. Megoldásként nem témakörcsökkentést, hanem a tananyag felépítésének újragondolását javasolják a szakértők, valamint elsőtől hatodik osztályig a mindennapos matematikaóra visszaállítását tartanák célszerűnek, hiszen ez teszi lehetővé a cselekvő, személyes tapasztalatszerzést és az elegendő gyakorlást. Számos más problémával is meg kell küzdenie egy matematikatanárnak. A válaszadó pedagógusok több mint felének átlag heti 24,7 órája van, kétharmaduk rendszeresen tart órarendi órán kívüli foglalkozásokat is. És még ezek mellé jön az adminisztráció (ami az elmúlt években jelentősen nőtt), a dolgozatjavítás, a helyettesítés, a szülőkkel való kapcsolattartás, az osztályfőnökség, a továbbképzések és így tovább. A leterheltség tehát komoly gond.  A tankönyvválasztás lehetőségének szűkülését is problémaként élik meg. Az integrációhoz nem biztosítottak a feltételek, nincs pedagógiai asszisztencia, ahogy maximált csoportlétszám sincsen, a csoportbontás sok helyen nem megoldható, és óriási a hiány a manuális és nyomtatott taneszközökben is, vagyis egy újabb probléma: az alulfinanszírozottság.

Kapacitásbeli és infrastrukturális problémák, a tanári pálya ázsiójának csökkenése

Az egyik, neve elhallgatását kérő (az iskola békéjét védendő) matematika tanár vallomásából az derül ki, hogy a társadalom és a Nat elvárásai alapján nagyon korszerű módszertani elvárások vannak, amik viszont roppant időigényesek, mind az órán belül, mind az órán kívül. Azok az országok, ahol ez jól működik, ott a tanár kap maga mellé egy pedagógiai asszisztenst.

A cikket az alábbi linken olvashatja tovább:

https://tizperciskola.blog.hu/2018/12/20/miert_kell_a_sebessegvalto

Szólj hozzá!