Az életet nem lájkokban mérik!

Tekints vissza az múltadba, de csak azért, hogy lássad, mennyit fejlődtél!
Ne állj meg soha azon az úton, amin keresztül menve felnőttél,
A valóság gyermekként felfokozott, de mára már azt nem kérik.
Az élet sajnos szinte teljesen online lett: és csak a lájkokban mérik!

Személyiséged már licitre van kínálva egy globális rendszerben,
Fényképed csak a torz énképed egy mainstream online feeden,
Megvett influencerek, és „újságírók” gyártanak fake-news cikkeket,
A szórakoztatás meg az ócsárolás lett a mazochista önpusztítás árvize…

Te csak a felszínt látod, viszont ők már a lényedet kérik,
A social media lett börtönöd, bilincsed meg az eszközöd; mégis:
Nyilvánosan kitárulsz, és bár posztjaid a szabadságot idézik;
De nézd meg magad legbelül, hogy kit árulsz, mert az életet nem lájkokban mérik!

Szárnyalsz az égen, de úgy, mint egy rabmadár a ketrecben,
Bár érezheted azt, hogy ennél nem lehetsz már mélyebben,
Az ego és önimádat hatalomra került a lelkedben,
De a széttépett éned, ezer sebből vérezve is retusált selfiet posztol az éterbe…

Átlépnéd a határokat, de ami nincs, azt nem is lehet átlépni,
Eltűntek a korlátok, az erkölcs romba dőlt, hagyod magadban felégni,
Viszont bennem él még a remény, habár csak egy tenyérnyi,
És pislákol a gyertya fénye, mi súgja, hogy a mélysötétben is kell élni…

De ki akarok törni az online börtönből a létezésbe,
A valóságot kérem én, a mainstream nekem nem élet,
Mégis filterekben élek, de talán még erős bennem egy világnézet,
Remélem a lájkok és a kommentek az énemnek semmit sem érnek…

Hát elegem lett már ebből a világból, az embert csak megigézik.
Lassan az Istent is eltemetik; a valóságot nem kérik,
De én kiáltok tovább, amíg a modern emberek meg nem értik:
Hogy az igazi életet nem lájkokban mérik!

Sárközi Bence

Szólj hozzá!